Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre. A Dina vagyok című első részét két évvel ezelőtt olvastam, az egy iszonyúan erős nőről, egy nagyon különleges és kiismerhetetlen nőről szólt. Szélsőséges tulajdonságai ellenére, hányatott sorsa miatt valamiért megértettem Dinát, és nagyon szerettem azt az első kötetet.
Annyira ő uralta az egész könyvet, az ő vágyai, az ő álmai, a tettei, a szenvedése, a muzikalitása, a szerelmei, hogy bevallom őszintén, amikor megláttam, hogy a történetnek megjelent a folytatása, amely Dina fiáról, Benjaminról szól, nagyon sokáig próbáltam felidézni a fiú alakját, és kétségbe vontam így két év után, hogy volt-e egyáltalán fia, mert egyáltalán nem emlékeztem rá.
Ezért az elején nagyon tanácstalanul olvastam a könyvet és próbáltam a fiúra emlékezni, de nem nagyon ment. Aztán megismertem Benjamint, aki gyerekkorától kezdve mesélte el az életét, és ahogyan mesélte egy gyerek szemszögéből a történteket, úgy vált egyre láthatóvá számomra és véltem rá emlékezni.
Ő maga bevallja, hogy láthatatlan volt az anyja számára, egy ideig nem is vele nevelkedett, hanem anyja egyik régi szeretőjének házában és családjával. És itt kicsit derengeni kezdtek az események, azt gondolom, mindenképpen szükséges az első rész újraolvasása annak, aki hozzám hasonlóan nem tudja pontosan felidézni annak részleteit.
Míg az első részben Dina volt a középpontban, az ő szemszögéből láttam a történetet, az ő lelkével éltem meg az eseményeket, az ő szívével éreztem, ebben a részben a kívülálló szemével tudtam szemlélni Benjamin segítségével. Sajnáltam ezt a kisfiút, aki pár évesen egy olyan eseménynek volt szemtanúja, amit egész életében magával hordozott, rémálmaiban és ébrenléteiben is kísértette anyja tette, Dina pedig eltaszította magától, egyáltalán nem volt segítségére a fiúnak, hogy feldolgozza magában azt a szörnyű eseményt, amit meglátott.
Ezért Benjamin kisfiúként apát "keresett" magának, megkérte Anderst, a birtok ügyeinek intézőjét, azt az embert, akiben Dina is megbízott és aki szerelmes volt Dinába, hogy lenne-e az apja. Egy ideig volt ok reményre, mert úgy tűnt Andersnek Dinát is sikerült megszelídítenie, de rövid boldogságban töltött idő után, Dina elhagyja őket.
Itt kezdődik tulajdonképpen Benjamin története, aki elkerül a szigetről, iskolába jár, majd orvostanhallgató lesz, miközben apjával, Anders-szel végig tudnak egymásról, időnként levelet is írnak és találkoznak is. Dináról azonban nincs hír, nincs levél, nincs semmi.
Benjamin élete annak árnyékában telik, hogy nem kellett az anyjának, egész életében próbálta feldolgozni gyermekkori traumáját és azt, hogy az anyja elhagyta. Egyszerre szerette és gyűlölte Dinát, és ebben a kegyetlen, zűrzavaros állapotban próbálta önmagát is megtalálni.
Különös kapcsolat fűzte a nőkhöz, szerette volna őket szeretni, de nem tudta hogyan kell. Hogyan is tudta volna, mikor nem nagyon tapasztalta, milyen érzés a szeretet, a szerelem. Nem tudta, hogyan szeressen, miként éljen, kihez ragaszkodjon, kínozta az anyja utáni sóvárgás, a szeretetlenség, miközben néha előtörtek gyermekkori rémálmai.
Néha azt hittem, hogy kicsúszik a lába alól a talaj, eléggé az őrület és a normalitás határán élt, teljes káosz volt az egész ember. Nagyon nyomasztó volt a történet, mégis magával húzott, valami mélységbe, teljesen átéreztem Benjamin érzéseit, a vízióit, a reménytelenségét, a reményét, a vágyát a szerelemre, a szeretetre. Megértettem azt a tanácstalan kisfiút, aki nem értette a múltat, de amiatt szenvedett a jelenben és próbálta megtalálni a jövőjét.
Megértettem a fiatal Benjámin vergődését, küzdelmét, érzelmei és tettei összevisszaságát, magára hagyottságát, a boldogtalanságát, amit az okozott, hogy Dina nem akart az anyja lenni. Itt már annyira nem értettem Dinát. Kicsit igen, de ez nem volt elég ahhoz, hogy ne ítélkezzek.
Aki olvasta az első részt, annak mindenképpen ajánlom, ez a kötet is átadta azt a különleges, titokzatos hangulatot, ami Reisnes szigetén uralkodott, az emberek érzelmeit, amelyet hiába próbáltak a világukban uralkodó fagyba, hidegbe és sötétségbe elrejteni, mégiscsak előtört néha, és nagyon lehetett őket szeretni. Aki még nem olvasta az első részt, mindenképpen ajánlom azt is, nagyon erős érzelmi hatással bíró, megrázó történet.
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése