2016. november 25., péntek

Vadadi Adrienn: A Palacsinta tábor, Nyomás a suliba!

Mai bejegyzésünkben két Vadadi Adrienn könyvet ajánlok a figyelmetekbe:

Vadadi Adrienn: A Palacsinta tábor

Itt a nyár, vége van az ovinak! De az ovisoknak még nem kell elbúcsúzni egymástól. Amíg anya és apa dolgoznak, ők a Palacsinta táborban mulatnak az óvó néni kertjében.
Itt annyi mindent lehet csinálni, amit év közben lehetetlen! Fára mászni, térképpel nyomozni, báránykát szelídíteni, patakban tapicskolni, hajót úsztatni és sártengerben dagonyázni. No meg persze sütni-főzni: például palacsintát!  A tábor végén pedig nagy-nagy közös tábortüzezéssel és énekkel búcsúznak egymástól és az óvó nénitől. 
Tarts Leával, Petivel és a többiekkel a Palacsinta táborba!

Ez annyira aranyos könyv volt, hogy bátran ajánlom minden ovis gyerek szüleinek a kezébe. Egyszer nem lesz elég elolvasni, mert biztos vagyok benne, kiindulva a saját gyerekeimből, hogy egy ovis gyermek estéről estére, többször is szeretné majd hallani ezeket a történeteket. 

A szereplők lehetnének akár ők maguk is, nekik is van óvónénijük, a nyári szünet megoldásaként talán el is mennek egy táborba, ahol mindenféle érdekes kalandok történnek, történtek velük. Ha pedig még nem voltak semmiféle ovis táborban, akkor pedig azért lehet nagyon érdekes számukra. 

Hiszen melyik gyerek ne szeretne elmenni a kedves óvónénije házába, ahol egész nap játszhat oviból megismert társaival, ahol azért jóval kevesebb gyerek van, mint az oviban, nem kell megküzdeni semmiért, és kedvükre játszhatnak a kidőlt fán kalózosat, a Trabantroncsban autóversenyzőset, a teraszon a lányok babázhatnak, segíthetnek óvónéninek a főzésben, pecázhatnak a patakban, de akár megkereshetik a sárkány kincseit. 

Ha pedig mindezekhez egy cuki kutya is van, akit Haminak hívnak és imádja a gyerekeket, ezen kívül egy napra két kisbárány gondozása, cumiztatása is az ő nyakukba szakad, no meg egy macska nevén is elgondolkodhatnak, akkor azt hiszem kész siker a Palacsinta tábor, és még a palacsintákról és a kőlevesről nem is beszéltem.

Dömötörről, az óvónéni tizenhat éves unokaöccséről se feledkezzünk meg, aki remek segítsége volt a gyerekek körüli tennivalókban, de még fantasztikusabb játszótársa volt a gyerekeknek. Nagyon jó kis történetek voltak ezek, kellően rövidek és egyszerűek, hogy a kisgyerekek nagyon átélhessék és szerethessék. Az illusztrációk is bájosak voltak.
10/10

Vadadi Adrienn: Nyomás a suliba!

Az Alma utca 22-ből már jól megismert szereplőkkel találkozhatunk ismét ebben a könyvben. Misivel, nagymamájával Nanival, nagy Marosival és kis Marosival, Pirossal, Kamillával és Elek bácsival. Néha még Csúnya néni is bekiabál a történetbe. Szóval nem változott semmi. Azaz nagyon is változott, ez a nyár Misi utolsó nyara, mielőtt elkezdi az iskolát. 

Nagyon sokat nevettem ezeken a történeteken is. Már  a balatoni nyaralás és Misi várakozása a két Marosira, miközben kialakul a saját kis pénzkereső vállalkozása mosolyt csalt az arcomra, ami folytatódott a balatoni pecázással és a félresikerült vacsorával. 

Misi iskolakezdési tapasztalatait is érdekes volt olvasni, alapjában véve tetszett neki az iskola, csak azt nem értette, hogy nagy Marosi miért nem ismerte meg a szünetben. Ez a tény rá is nyomta bélyegét Misi hangulatára, de aztán arra gondolt, hogy biztos az ünneplő ruha tette, majd a farmerban és a piros pólójában biztos megismeri. 

Elek bácsival ugyanúgy tettek-vettek, feltalálóskodtak, mint eddig, de Elek bácsi a történet  végén valami rejtélyes dologban sántikált, Misi pedig nem vette jó néven, hogy valamit eltitkolnak előle. 

Volt még ebben a részben bárányhimlő, találkozhattunk Misi Gabi nevű unokatesójával is, akinek a Wifi-n múlott a napi boldogsága, megpróbálták megszelídíteni Csúnya nénit, a két Marosi szét akarta vágni a tandemet, Piros szemüveges lett, majd mindenki szemüveges lett, és a házbéli banda együtt mehetett iskolába is. 

A könyv végén pedig arra is fény derült, miben mesterkedett Nani és Elek bácsi.

Nagyon jó folytatása volt az Alma utcának ez a rész, imádtam a humorát, mulatságosak voltak a történetek, szuperek a karakterek, és az illusztrációkat is kedveltem.
10/10

A könyveket köszönöm a Pagony Kiadónak!

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése