2016. október 24., hétfő

Joyce Maynard: Függőség

A függőség veszélyes - akár az alkoholtól, akár mástól függ az életünk.

Jól tudja ezt Helen is, aki ittas vezetés miatt elveszíti a jogosítványát és nyolcéves fiának, Olivernek a felügyeleti jogát is. A magába roskadt Helen azonban életének mélypontján megismerkedik Ava és Swift Havilanddel, akik gazdagok, nagyvilági életet élnek és szívesen segítenek másokon. Helent is felkarolják: nem pusztán munkát adnak neki, de a barátukká fogadják, sőt megígérik, hogy segítenek, hogy Helen visszakaphassa Ollie-t Mindezért az álomvilágért Helen szívesen lemond a régi barátokról.

Alkoholfüggősége már a múlté, ám észrevétlenül egy másik függőség rabjává válik, és ahogy az alkohol nyújtotta bódulatból, úgy ebből is keserű az ébredés.

A fülszöveg nagyon jól összefoglalja a lényeget, ebben az esetben már nem is nagyon tudok mit  hozzátenni. Helen, a teljesen magára maradt nő, anya szimpatikus volt számomra, de lehet, hogy csak sajnáltam.  Amikor megismerkedett Havillandékkal én is éppen úgy örültem, ahogyan ő, de már akkor helytelenítettem, hogy leépíti az egyetlen barátnőjét, mert szívesebben tölti az idejét együtt a gazdag házaspárral. 

Zavart, hogy ennyire elvakították a házaspár által nyújtott előnyök, a barátságuk, a jóságuk, az adakozókészségük, a segíteni akarásuk, hogy már mást nem is látott maga körül. Teljesen tőlük tette függővé a napjait, az estéit és a programjait. Férfiakkal is csak azért randizott, hogy utána a történeteket kiszínezve szórakoztatni tudja esténként Avát és Swiftet. Teljesen háttérbe szorította saját magát, az érzéseit, már nem is önmaga volt, hanem egy báb, aki csak azért kelt fel reggelente, hogy újdonsült barátainak megfeleljen. 

Valószínűleg ez azért alakulhatott így, mert miután a fiát elvették tőle, nem igazán volt önmaga, csak élt egyik napról a másikra, bár kitűzte célként a fia visszaszerzését. A fiú azonban egyre inkább eltávolodott az édesanyjától, a kéthetenkénti látogatások nem szolgáltattak annyi közös élményt, jó érzést, lehetőséget, hogy újra közel kerüljenek egymáshoz, hogy megtalálják ismét a régi, szeretetteljes kapcsolatukat. 

Helen emiatt egyre elkeseredettebb volt, ezért belevetette magát azokba a dolgokba, amelyekkel Ava megbízta, szinte nem is létezett más számára a házaspáron kívül. 
Amikor pedig lehetősége adódott a fia visszaszerzésére, amely lehetőségben nagymértékben közreműködött ez a két ember, akkor - bár időnként az eszével tudta, hogy ez így nem jó - méginkább a lekötelezettüknek érezte magát. 

Közben megismerkedett egy férfival, aki más volt, mint a többiek, aki esélyt adott neki egy új, másfajta életre. Vajon tud-e élni ezzel a lehetőséggel, meg tud-e szabadulni a függőségtől, ami ehhez a két emberhez köti. Tényleg olyan makulátlanok, önzetlenek ezek az emberek, mint amilyennek látja őket? Vissza tudja-e szerezni a fiát? 

Egy félresiklott életről, egy nő vívódásairól szól ez a történet, a magány, az egyhangúság meghatározta mindennapokról, amikor egy kicsi szalmaszálba jólesik belekapaszkodni, még akkor is, ha áldozatokat kell hozni érte. És a végén meg kell-e fizetnünk mindenért, az élet kiegyenlíti-e a számlát? 

A könyv tanulsága, miszerint a barátok a bajban ismerhetők fel és nem akkor, amikor siker és boldogság az életed, nem újkeletű gondolat, de mindenképpen azt erősíti, hogy légy kemény, határozott, mert akkor magadra mindig számíthatsz. 

Mindamellett, hogy helytelenítettem Helen függőségét, ragaszkodását, én sem tudom, hogy tudtam-e volna máshogy tenni, most persze azt mondom, hogy igen, de én nem vagyok Helenhez még csak hasonló helyzetben sem. Így valamennyire mégiscsak megértettem, de végig drukkoltam azért, hogy valami nyissa már fel a szemét. Sejtettem, hogy valami drámai fordulat lesz az, ami segíthet rajta. 


Joyce Maynard nagyon jó karaktereket alkotott, a történetben nem volt semmi különös és bonyolult, mégis végig éreztem a feszültséget, ami vezetett valami felé és mivel tudnom kellett, hogy mi az, nagyon gyorsan végeztem a könyvvel. Első könyvem volt az írónőtől, de szívesen fogom elolvasni a többit is. 

A könyvet köszönöm az Alexandra Kiadónak!

9/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése