2016. augusztus 6., szombat

A Hónap Könyve(i) júliusban

Ismét elérkezett a választás, mely könyvek okoztak nekünk ilyen-olyan okból maradandó olvasásélményt a múlt hónapban. 

Josh Malerman: Madarak a dobozban
Nagyon beszippantott ez a sötét hangulatú, baljóslatú disztópia, végig próbáltam a szereplők helyébe képzelni magam, milyen lenne, ha csak a hallásomra és a szaglásomra támaszkodhatnék. Meg persze ízlelhetnék, tapogatózhatnék, de nem látnék. És közben még ott vannak azok a valamik, megszűnt az információáradat, tulajdonképpen maréknyi ember van egy helyen elszigetelődve és nem tudnak semmit a világról. Szörnyű, nagy feszültséget okozó élmény volt. Azóta már a férjem is elolvasta, neki is nagyon tetszett, bár az ő férfilelke nehezebben bírta a megpróbáltatásokat.
A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok. 

Kordos Szabolcs: Turista from Hungary
Idegenvezetők kulisszatitkai, avagy amit sohasem mertél megkérdezni. Megkérdezte helyettünk Kordos Szabolcs, és betekinthetünk igen alaposan az idegenvezetők életébe, amelynek természetesen nagyon szuper oldala is van, és vannak árnyoldalai is. Valamint rengeteg fajta turistatípust ismerhetünk meg, jó pár honfitársunk kalandjáról is olvashatunk meghökkentő, vicces, furcsa kalandokat.  A különböző turistaprogramok részleteit is megismerhetjük, tulajdonképpen a hátsó ajtón betekintve. Nagyon érdekes és szórakoztató olvasmány volt.
A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok. 

Faludy György (szerk.): Japán költészet
Könyvtárban véletlenül talált gyöngyszem, nagyon tetszettek ezek az egzotikus japán költemények, és az illlusztrációként szereplő japán fametszetek és selyemfestmények látványnak sem utolsók. 
A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok. 



Jennifer Worth: Hívják a bábát!
Nagyon szép történet volt, epizódokat olvashatunk Jennifer Worth szülésznő és a Nonnatus rendház életéből, az 1950-es évek Angliájából. Megrázó sorsok, keserves életek, boldog hétköznapok a születés csodájának fényében egy fiatal lány szemén keresztül. Fantasztikus könyv.
A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok. 


Naszvadi Judith: A mi '56-unk
Mindenképpen itt a helye Naszvadi Judith könyvének, mert jobb, mint egy történelemkönyv. A könyv személyes történetei és tragédiái teszik igazán megérthetővé és átérezhetővé a forradalmi eseményeket, nem csak egy száraz tananyagként, hanem  emberi sorsok tükrében láthatjuk a forradalmi eseményeket több oldalról megvilágítva. Amiért különösen hálás vagyok a könyvnek,  a saját személyes történetem, illetve a családom története, amelyből újabb, eddig ismeretlen fejezetek bukkantak napvilágra.
A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok. 

Kollár Árpád: A Völgy, írta Tárkony
Ez a könyv a hónap legeredetibb és legagyamentebb története, imádtam! Tárkony, a nemköltő költő és barátai hétköznapjait és kalandjait követhetjük nyomon, és megismerkedhetünk a gondolatfocival is. Szokatlan történet, amely először talán meghökkent, aztán pedig megnevettet és elgondolkodtat.
A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok. 



Cathy Kelly: Párizsban kezdődött
Nyugodt, lassú folyású történet, tele szeretettel, barátsággal, ismerős problémákkal. Útkereséssel, újrakezdéssel, szerelemmel. Minden korosztály megtalálható a könyvben,  a gyerekektől a nagymamáig, ezért érezhetjük annyira ismerősnek, magunkénak.
A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok. 


Parádi Orsolya: Pandala az állatkertben
Régóta szerettem volna már egy színezőt, hogy kipróbálhassam, tényleg nyugtat-e a színezgetés, segít-e kikapcsolni. Azt kell mondanom, hogy maximálisan. Estéken át színezgettem egy elefántot, nagyon élveztem és a végeredménnyel is meg vagyok elégedve.:) 
A könyv története aranyos,  olvashatunk igazi állatkerti állatokról,  a Pandala-szigeti állatokról, és segítségével kavicsokat is festhetünk. Mondanom sem kell, hogy ezt is kipróbáltuk. Közös családi időtöltéshez is nagyszerű ez a színező- és foglalkoztató könyv.
A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok. 

Dániel András: Szerintem mindenki legyen kufli!
Ez pedig a gyermekkönyv kategóriában viszi a hónapban a prímet, annyira imádnivalóak ezek a kuflik, hogy  én is beállnék közéjük, heverésznék velük a réten, és várnám, hogy történjen valami. Tudtátok, hogy egy kufli tésztaszűrővel szerencsét hoz? :D
A teljes bejegyzést IDE kattintva olvashatjátok. 

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése