2015. október 6., kedd

Paul Harding: Apák

„Úgy éreztem, apám olyan, akár egy óra, igen, akár egy óra, akár egy óra egyik rugója, és ez a rugó elromlik és kirobban az óraműből, amikor apámra rátör a roham. De nem hasonlított órára, legalábbis csak számomra volt olyan, mint egy óra, de hogy önmaga számára? Ki tudja? Így hát valójában nem is ő volt olyan, akár egy óra, hanem én.”

Ez a könyv olyan, mint egy kaleidoszkóp. Tele emlékekkel, érzésekkel és színekkel. Sötét, borús színekkel,  néha volt benne egy-két vidámabb, kedves szín. Kegyetlen és kemény élettöredékek bukkantak fel a szemem előtt. Három apa keveredett a kaleidoszkóp részecskéiben, George az órásmester, aki a halálra készült, és visszaemlékezett apjára Howardra, aki bádogos és vándorkereskedő volt. Aztán egyszercsak azt vettem észre, hogy Howard emlékei kavarognak előttem, aki a korán elvesztett apját idézi emlékeiben, akit George nem is ismert. Howard életének azon részei is megelevenedtek, amelyet viszont George nem ismert. Howard egy nagyon érdekes ember volt, epilepsziával küzdött, de szerintem az őrület jeleit is mutatta. Nagyon jól, képszerűen jelenítette meg az író Howard látomásait, annyira képszerű volt egy-egy jelenet, hogy már én sem tudtam eldönteni, hogy most tényleges cselekedetet, gondolatot érzékelek, vagy pedig én magam is érzékcsalódás, téveszme áldozata vagyok. De az is lehet, hogy nem őrület volt ez, hanem valamiféle transzcendens valóság, ahová csak az arra érdemesek léphetnek be.

George-ot nem ismerhettem meg annyira, mint szerettem volna, de itt nem is én voltam a lényeg, hanem George, aki az élettől búcsúzott. Egész életét órák javításával töltötte, megteremtette családja jólétét, még az unokáiét is, élete utolsó óráiban mégis arra vágyott, hogy csak mégegyszer találkozhasson apjával. Mérlegre tette az életét, volt-e létezésének értelme, megtett-e mindent, amit tehetett. Halálakor talán  sápadt arcán volt a válasz.
Hatásos volt, ahogyan a szereplők megjelentek, George betegen, ágyban fekve, csak az emlékei kavarogtak. Elgondolkodtatott visszaemlékezése, fontos-e a halál előtt pár nappal egyáltalán bármi? Tényleg megnyugtat életünk végiggondolása, segít valamiben?  Howard magasztos gondolatai, elméletei, művészi hajlama teljes ellentétben egyszerű, keserves hétköznapjaival. Az ő sorsában az volt a kérdés, hogy tud-e egyáltalán változtatni a sorsán, milyen hatással volt életére lelkipásztor apja, és az ő tettei milyen változásokat hoztak George életébe. Megrendítő volt mindhármuk sorsa, már amennyit láttatni engedett az író belőle. 


A könyvet köszönöm a Tarandus Kiadónak!

8/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése