2015. augusztus 26., szerda

Glendon Swarthout: Őrület és szerelem

Ez a könyv az amerikai vadnyugat első telepeseinek döbbenetes története az 1850-es években. Mindazokat a bátor nőket ünnepli, akikről eddig sosem hallottunk: akiknek az elméjét és a lelkét meggyötörték a keserű megpróbáltatások. Keresni kell egy "hazatérítőt", aki visszakíséri őket keletre egy szanatóriumba. Amikor a vidék egyetlen férfija sem vállalja, a feladat Mary Bee Cuddyra hárul, a rettenthetetlen, leleményes vénkisasszonyra és volt tanítónőre. Mary Bee legyen bármilyen bátor is, tudja, hogy egyedül nem járhat sikerrel. Csak egyetlen útitársat talál, az alantas George Briggset, a földfoglalót. 

Így kezdődik a könyv fülszövege, és folytatódik hasonlóan, véleményem szerint megtévesztően, mert nem azt kaptam, amit az alapján vártam. A könyv közepe táján felháborított a könyv címe. Mert szerelem az nem volt benne. Nem tudom miért nem az eredeti címet fordították le találóan, miért kellett egy újat kreálni. Döbbenetes lehetett volna, ha jobban kifejti az író az életüket, az érzéseiket. Bátor nők ünneplését sem találtam benne, inkább megalázó volt, ahogyan az őket ért szörnyű csapások után elpaterolták őket a háztól. 

Az egész könyv olyan volt, mintha röviden, gyorsan, velősen elmesélném valakinek egy könyv tartalmát, lényegét. Nem tudtam elmélyülni benne, hiányoztak a szívet, lelket megérintő érzelmek. Szeretem az utazós történeteket, de ebben a könyvben nem használta ki az író az ebben rejlő lehetőségeket. Lehetőséget arra, hogy beleéljem magam, izguljak a szereplőkkel, lássam a szememmel a tájat. Amiben egy kicsit elmélyült az leginkább Mary lelkivilága volt, de abban sem annyira, hogy megérthessem azt, ami történt. Értem én, hogy kegyetlen volt ez a világ, hiszen ezek az asszonyok is azért őrültek meg, kegyetlen a halál, és kegyetlen az életben maradás, de akkor ezt éreznem is kellett volna, szívbemarkolóan. Engem inkább felháborított az, ahogyan a férjek magukra hagyták bizonyos helyzetekben az asszonyaikat, majd amikor elvesztették a józan eszüket ezek a nők, a férfiak igyekeztek megszabadulni tőlük, gyermekeik anyjától, életük szerelmétől, attól az embertől, aki követte őket az embertelen vadnyugatra, bízva egy közös jövőben, egy közös életben. De amikor már nem funkcionáltak, mint feleség és anya, akkor vissza a feladónak. Ezért persze nem az íróra haragszom, mert könyvét hosszas kutatások előzték meg, tehát volt valóságalapja, de mindössze ez a része érzékenyített el és dühített fel. Az utazás leírása csalódás volt, mint ahogyan Mary sorsa is, sőt még az is, amit Briggs művelt a történet végén.


Nem nyert meg ez a könyv magának, bár azt el tudom képzelni, hogy a film jó lehet. A könyv, mint forgatókönyv, az érzelmeket és a tájak bemutatását pedig a színészekre és az operatőrökre bízzák.

7/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése